Írta: Oden,
Időpont: 2009. 10. 14. 14:09,
Megtekintve: 131,
Hozzászólás: 7 (Szólj hozzá!)
Sosem örültem a ruhának. De tényleg nem! Van egy stílusom, de sajnos régen nem volt bennem jelen olyan masszivan mint most. Elsősorban édesanyámnak köszönhetem mert mindig azt akarta hogy más emberek számára kellemes küllemmel rendelkező fiatalembert reprezentáljon az a kép, amit befogadtak az elméjükbe.
Régen is tudtam, de mostanra teljesen kifejlődött bennem a vágy az egyszerűség iránt. Egyrészt, sajnálom a pénzt a ruhára, másrészt nem is tetszik sokfajta. Szeretem a szép képeket, a technikát, a technológiát, a divat pedig hidegen hagy. Miért vagyok attól különc hogy minden nap hasonló ruhákban tengek-lengek a kínzó hétköznapjaimban? Nem értem... Mindegy is... sosem fogom megérteni.
Amit szeretek hordani:
- sötét sportcipő
- színes zokni
- nadrágszín mindegy, csak bő legyen és farmer
- fekete póló
- és színes pulóver (kedvencem a kapucnis pamut)
- baseball sapka, kötött sapka; ami úgyszintén fekete, sötét
Nem túl bő választék igaz? Mégis ezt szeretem... a szekrényemet is valahogy úgy képzelem el hogy minden egyszínű :) Rettenetesen jól fest. (bár örülnék ha csak egy ágy meg egy íróasztal lenne a szobámban, de sajnos nem megvalósítható (amíg itthon lakok), pedig tök jó lenne :) hatalmas szoba, fehér falakkal és egy gigantikus ablakkal, steril hatással egy kényelmes ágy-kanapé és beeeng. jól érezném magam :) (na meg persze alacsony plafonhatás miatt: fa burkolat fenn, lenn. Aaaah álomvilág. A baj sokak számára hogy ezt meg is valósítom hamarosan ^^
Témák:
Önanalízis
«Előző bejegyzés
Vissza az elejére |
Vissza a főoldalra
Következő bejegyzés»
Hozzászólások
Szólj hozzá!
Név:
E-mail:
(Egyébként titkos.)
Hozzászólás:
Írd be ezt a kódot:
Ide:
(Ha , nem fog kelleni.)